Kezdőlap
kapcsolat
jobbf
jobbalja

Facebook

Belépés

Nyelvek

Archívum böngésző

« június 2017  
V H K Sze Cs P Szo
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30  

Tartalom megosztás

Tartalom átvétel

Támogatóink

Köszönjük azon személyek támogatását, akik adójuk 1%-ának felajánlásával segítették egyesületünk munkáját. Támogatásukat kutatási-védelmi programjainkra fordítjuk.

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Vidékfejlesztési Minisztérium
Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal


Látogatók

A csíkos szöcskeegér fajmegőrzési terv

1. Bevezetés

A csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis trizona) a Kárpát-medence endemikus kisemlőse, hazánk egyik legritkább, és minden bizonnyal a legkevésbé ismert gerincese. Elterjedési területe az utóbbi 100 évben riasztó mértékben visszaszorult. A jelenleg alfaji státusszal rendelkező kisemlős rendszeres előfordulása csak a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetből (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság) ismert. Itt viszont bagolyköpetekből kimutatták már 28%-os relatív gyakoriságát is. Egykor a Kárpát-medence síkvidékein széles körben elterjedt lehetett, bár gyakori, jelentős egyedszámú populációi valószínűleg sosem voltak. Valószínűleg az alfaj világállományának 80-100 %-a hazánkban található, hosszú távú megőrzését kiemelt feladatunknak tekinthetjük. Védelmének kidolgozása már „közösségi szinten” is elvárt, hiszen 2004-es EU csatlakozásunkkal egy újabb emlősfajjal, a csíkos szöcskeegérrel gazdagodott a közösség. A szükséges természetvédelmi kezelések meghatározását adathiány nehezíti, annak ellenére, hogy az utóbbi évek kutatásának köszönhetően elmozdulás történt „a jelentős adathiány” kategóriából. Ebből egyenesen következik, hogy ismert élőhelyeinek megóvása mellett a faj intenzív elterjedés ökológiai, populációbiológiai kutatása a legfontosabb feladat.

2. Háttér információk

2.1. Nomenklatúra, taxonómia

A Sicista subtilis trizona faj magyar neve csíkos szöcskeegér. A közelmúltban kizárólagosan használt, valamint a mindennapi szóhasználatban máig is felbukkan a csíkosegér név, ezért ez szinonimaként elfogadható. (E kettőség az angol terminológiában is megtalálható, a Southern Birch Mouse mellett a Striped Mouse nevet is használták.) A csíkos szöcskeegér populációk lehatárolt szaporodó közösségei és morfológiai elkülönülése miatt feltételezhető, hogy magasabb rendszertani szinten elválik a többi ’S. subtilis superspeciesbe’ tartozó taxontól. A politipikus Sicista subtilis rendszertana napjainkban is kutatás tárgya (Koval’skaya et al. 2000). A csíkos szöcskeegér élő példányának határozása már leírásának idején is problematikusnak bizonyult. Az előfordulások nagy részét múzeumi példányok igazolják (Petényi, Méhely, Cerva és Vásárhelyi gyűjtései). Méhely (1913) anatómiai bélyegeket megfigyelve már bemutatta, hogy a magyar alföldi forma eltér a hegyvidékitől és a Kárpátokon kívüli formáktól. Ő ezt alfaj szintű különbségnek írta le. Élő egyed befogása rendszertani szempontból is fontos lenne, mert a genetikai vizsgálat (kromoszómaszerkezet, nukleotid szekvencia és citokróm-c szekvencia vizsgálat) tisztázhatná a csíkos szöcskeegér pontos taxonómiai viszonyait. A baglyok táplálkozás vizsgálatára alapozó elterjedési adatok szintén közgyűjteményi (Magyar Természettudományi Múzeum) valamint bagolyköpet analízisek eredményein (Schmidt, Szentgyörgyi., Estók., Cserkész.) alapulnak. A faj jelenlegi terepi megfigyelései mögött nem áll hitelesítő fénykép vagy élő példány, így ezen adatok megerősítésre várnak (ennek ellenére bekerültek a fajvédelmi programba és az azt megalapozó csíkos szöcskeegér adatbázisba is).

2.2. Elterjedés

2.2.1. Globálisan

A Sicista subtilis rendszertani egységen belül 5 alfajt különítenek el kromoszóma- és pénisz szerkezet alapján. A S. subtilis trizona-án kívül még 3 alfaj él Európában:

a S. subtilis nordmanni, a S. subtilis subtilis és a S. subtilis vaga (1. ábra).

Az európai alfajok elterjedése

S. subtilis nordmanni

Románia: moldvai folyóvölgyekben, Dobrudzsában (Ausländer et al. 1959) ritka.
Bulgária: 1 példány Toschewo-ból (bolgár Dobrudzsa) (Ausländer et al. 1959). Helyzete azóta ismeretlen. Popov (kézirat), bár újabb adatokat nem közöl, megerősíti a dobrudzsai előfordulást, valamint megemlíti, hogy további kutatásokat igényel a faj jelenlétének igazolása a Fekete-tenger északi partvidékén.
Ukrajna: Dnyeper-síkság déli részein él a Donig (Ausländer et al. 1959, Sokolov et al. 1987, Antonets 1997, Koval’skaya et al. 2000, Tatironov, 1960). Északra a S. severtzovi váltja fel (Koval’skaya et al. 2000). Az alfaj Ukrajnában helyenként gyakori, de a Vörös Könyvben szerepel (III. kategória).
Moldova: a faj elterjedéséről, állományairól semmi információ nem áll rendelkezésünkre, helyzete feltehetően kritikus (Prototype Carbon Fund, Moldova Soil Conservation Project 2003)
Oroszország: a Don torkolatának nyugati partja (Koval’skaya et al. 2000)
Lengyelország: egyetlen előfordulási adata ismert, pontos terület-megjelölés nélkül, Festuco-Brometea száraz gyep növénytársulásban (Baraniak et al. 1998). A lengyel Vörös Könyvben szerepel.
S. subtilis subtilis

Oroszország: Volga alsó folyásánál (Koval’skaya et al. 2000)
S. subtilis vaga

Oroszország: Volga felső folyása, Urál menti sztyeppék (Puček 1982).
A S. subtilis az orosz Vörös Könyvben nem szerepel.

S. subtilis trizona

Ausztriában: kipusztultt (Pucek 1999)
Szerbia-Montenegróban a vajdasági élőhelyről az 1980-as években közöltek utoljára adatot (Ham et al. 1983, Petrov 1992, Tvrtkovic & Dzukic, G. 1974). A lelőhelyeket a jugoszláv hatóság védetté nyilvánította az első szöcskeegér egyedek előkerülésekor (Paunovic, M. személyes közlése). Az ’90-es évek háborús eseményei jelentős károkat okoztak a delibláti élőhelyen. Petrov (1992) szerint előfordulhat még a magyar határ szerb oldalán Észak-Bácska és Bánát területén.
Szlovákia: A Bódva-folyó szlovákiai területén régi (szubrecens) maradványait találták bagolyköpetben, a faunakatalógusba nem került be (Stollmann A. személyes közlése).
Románia: Számos külföldi szakirodalom tévesen hivatkozik Méhelyre (1913) és az Orosz E. által 1900-ban Apahidán (Kolozsvár, Erdély) gyűjtött szöcskeegérre. Az egyed neme nőstény, így az nem alkalmas alfaji kérdés eldöntésére. A tanulmányok által a példánynak a S. subtilis trizona alfajba történő sorolása megalapozatlan. Méhely írja is, hogy az apahidai példány más „tájfajtához” tartozhat, mert az erdélyi Mezőség „nem typikus alföld, sőt inkább alacsony fennsík”. Az adatot azóta nem erősítették meg.

2.2.2. Magyarországon

A csíkos szöcskeegér legjelentősebb állománya valószínűleg a Borsodi Mezőségen él.

A Hernád-völgyében (Csobádon) utoljára 1994-ben találták meg bagolyköpetben (Szentgyörgyi et al. 1996), azonban azóta nem kerültek elő itt újabb egyedek, bár korábban többször találták meg bagolyköpetben maradványait (Schmidt, 1971b).
A Kiskunságról (Apaj-puszta) Schmidt (1962) adata az utolsó. A fajmegőrzési programot megalapozó 2003/2004-es vizsgálatok során nem sikerült kimutatnunk a csíkos szöcskeegeret Fülöpszállás, Izsák, Szabadszállás, Orgovány, Kunszentmiklós, Mikla és Kisapaj környéki tanyákon gyűjtött mintákban sem.
A Hortobágyról Endes írt le egy példányt 1990-ben. 1995-ben Palotás figyelte meg (szóbeli közlés). A Hortobágyon, bár bizonyító példánya egyelőre nem került elő, feltételezhető állománya.
A Borsodi Mezőség esetében a 10 éves folyamatos adatgyűjtés eredményeként behatárolható az állomány durvaléptékű elhelyezkedése. Tekintve, hogy az előfordulások a nagyecséri területekről rendszeresek, illetve a peremvidékről (Mezőcsát, Ároktő, Tiszabábolna) szórványosak, feltételezhető, hogy az állomány nagy része a Nagyecséri-legelőre, vagy annak akár csak egy kisebb részére korlátozódik (1. táblázat) (2. ábra).

A peremterületek baglyai feltehetően csak akkor fogyasztanak csíkos szöcskeegeret, ha a fészküktől távolabb eső élőhelyekre is kirepülnek. Más elképzelés szerint egy 1997-98-as jelentős állomány megerősödés, vagy gradáció hatására jelent meg a faj a peremterületeken is (Cserkész et al., 2004). A szöcskeegér a tiszabábolnai régióból csak régi köpetből ismert.

2.3. Életmód

2.3.1. Szaporodás

A csíkos szöcskeegér szaporodását kizárólag terráriumi körülmények között vizsgálták két alkalommal (Chyzer, 1881; Vásárhelyi, 1929). A vemhesség 21 napig tartott és 4 utód született. A többi alfajról tudjuk, hogy a nőstények évente egy vagy kettő almot hoznak világra 26 napi vemhesség után. Egy alom 2 – 8 utódból áll (Pucek 1999).

2.3.2. Táplálkozás

Méhely (1913) az ürbői példányok gyomrában rovartörmelékeket és hernyófoszlányokat talált (Melanargia galathea, Argynnis adippe), de emellett Petényire hivatkozva (Chyzer, 1881) megemlíti, hogy a szöcskeegér a növényi tápláléktól sem idegenkedik.

2.3.3. Élőhely-igény viszonyok és egyéb ökológiai jellemzők

A csíkos szöcskeegér állomány- és élőhelyvédelmi okokból napjainkban elsődlegesen indirekt módszerrel (bagolyköpet, szőrcsapdázás) vizsgálható, ezért a szakirodalmakban közölt élőhely-igény adatokat ismertetjük.

2.4. Veszélyeztető és/vagy korlátozó tényezők.

Nem ismert a faj pontos országos elterjedése, ezért továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy élőhelyei semmisülnek meg, alakulnak át. A borsodi-, valamint a többi védelem alatt álló, feltételezett élőhelyen (Kiskunság, Hortobágy) a szöcskeegér szempontjából nem változtak jelentősen a környezeti állapotok. Állományát természetes hatások szabályozhatják, speciális veszélyeztető tényezőt nem ismerünk. A csíkos szöcskeegér élőhelyeinek gyeptársulásain valamint az ezeket szegélyező szántóföldeken és a településeken használt vegyszerek, a tanyákon használt patkány-, és egérirtó mérgek, stb.) rövid vagy és hosszútávon denzitáscsökkenést, mutációt, állománygyengülést eredményezhetnek. A gyepfoltok tavaszi és/vagy őszi felégetése a populációk feltételezett kis egyedszáma és egymástól való elszigeteltsége miatt egyes állományok teljes kipusztulását eredményezhetik

2.5. Természetvédelmi státusz, a közelmúltban történt természetvédelmi intézkedések

A csíkos szöcskeegér Magyarországon fokozottan védett, a Vörös Könyvben (Rakonczay, ed. 1990): szerepel, mint közvetlenül veszélyeztetett állatfaj.

Nemzetközi szinten a Berni Egyezménynek a II. függelékében került felsorolásra. Az IUCN 2000-es vörös listáján (Hilton-Taylor 2000) a veszélyeztetettség közelébe került fajok kategóriájában (low risk/near threatend) kapott helyet. Az IUCN 2002-es és 2003-as listáin a korábbi, elavult adatok alapján (Amori 1996) ugyanezen kategóriában maradt

A Nemzeti Agrár-Környezetvédelmi Program Érzékeny Természeti Területként tartja nyilván a Borsodi Mezőség 28 000 hektáros részét, és az 1. kategóriába, azaz a kiemelt területek közé sorolta a természetvédelmi támogatások fontossága alapján. Megfogalmazásra kerültek a választható gazdálkodási formák és azok előírásai, valamint a kifizetési összegek.


   
denever.jpg