logo
Publikálva Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület - Bükk Mammalogical Society (http://beke.org.hu)

A csíkos szöcskeegér fajmegőrzési terv

Ki: admin
Létrehozva 2006-07-22 19:44

1. Bevezetés

A csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis trizona) a Kárpát-medence endemikus kisemlőse, hazánk egyik legritkább, és minden bizonnyal a legkevésbé ismert gerincese. Elterjedési területe az utóbbi 100 évben riasztó mértékben visszaszorult. A jelenleg alfaji státusszal rendelkező kisemlős rendszeres előfordulása csak a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetből (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság) ismert. Itt viszont bagolyköpetekből kimutatták már 28%-os relatív gyakoriságát is. Egykor a Kárpát-medence síkvidékein széles körben elterjedt lehetett, bár gyakori, jelentős egyedszámú populációi valószínűleg sosem voltak. Valószínűleg az alfaj világállományának 80-100 %-a hazánkban található, hosszú távú megőrzését kiemelt feladatunknak tekinthetjük. Védelmének kidolgozása már „közösségi szinten” is elvárt, hiszen 2004-es EU csatlakozásunkkal egy újabb emlősfajjal, a csíkos szöcskeegérrel gazdagodott a közösség. A szükséges természetvédelmi kezelések meghatározását adathiány nehezíti, annak ellenére, hogy az utóbbi évek kutatásának köszönhetően elmozdulás történt „a jelentős adathiány” kategóriából. Ebből egyenesen következik, hogy ismert élőhelyeinek megóvása mellett a faj intenzív elterjedés ökológiai, populációbiológiai kutatása a legfontosabb feladat.

2. Háttér információk

2.1. Nomenklatúra, taxonómia

A Sicista subtilis trizona faj magyar neve csíkos szöcskeegér. A közelmúltban kizárólagosan használt, valamint a mindennapi szóhasználatban máig is felbukkan a csíkosegér név, ezért ez szinonimaként elfogadható. (E kettőség az angol terminológiában is megtalálható, a Southern Birch Mouse mellett a Striped Mouse nevet is használták.) A csíkos szöcskeegér populációk lehatárolt szaporodó közösségei és morfológiai elkülönülése miatt feltételezhető, hogy magasabb rendszertani szinten elválik a többi ’S. subtilis superspeciesbe’ tartozó taxontól. A politipikus Sicista subtilis rendszertana napjainkban is kutatás tárgya (Koval’skaya et al. 2000). A csíkos szöcskeegér élő példányának határozása már leírásának idején is problematikusnak bizonyult. Az előfordulások nagy részét múzeumi példányok igazolják (Petényi, Méhely, Cerva és Vásárhelyi gyűjtései). Méhely (1913) anatómiai bélyegeket megfigyelve már bemutatta, hogy a magyar alföldi forma eltér a hegyvidékitől és a Kárpátokon kívüli formáktól. Ő ezt alfaj szintű különbségnek írta le. Élő egyed befogása rendszertani szempontból is fontos lenne, mert a genetikai vizsgálat (kromoszómaszerkezet, nukleotid szekvencia és citokróm-c szekvencia vizsgálat) tisztázhatná a csíkos szöcskeegér pontos taxonómiai viszonyait. A baglyok táplálkozás vizsgálatára alapozó elterjedési adatok szintén közgyűjteményi (Magyar Természettudományi Múzeum) valamint bagolyköpet analízisek eredményein (Schmidt, Szentgyörgyi., Estók., Cserkész.) alapulnak. A faj jelenlegi terepi megfigyelései mögött nem áll hitelesítő fénykép vagy élő példány, így ezen adatok megerősítésre várnak (ennek ellenére bekerültek a fajvédelmi programba és az azt megalapozó csíkos szöcskeegér adatbázisba is).

2.2. Elterjedés

2.2.1. Globálisan

A Sicista subtilis rendszertani egységen belül 5 alfajt különítenek el kromoszóma- és pénisz szerkezet alapján. A S. subtilis trizona-án kívül még 3 alfaj él Európában:

a S. subtilis nordmanni, a S. subtilis subtilis és a S. subtilis vaga (1. ábra).

Az európai alfajok elterjedése

S. subtilis nordmanni

Románia: moldvai folyóvölgyekben, Dobrudzsában (Ausländer et al. 1959) ritka.
Bulgária: 1 példány Toschewo-ból (bolgár Dobrudzsa) (Ausländer et al. 1959). Helyzete azóta ismeretlen. Popov (kézirat), bár újabb adatokat nem közöl, megerősíti a dobrudzsai előfordulást, valamint megemlíti, hogy további kutatásokat igényel a faj jelenlétének igazolása a Fekete-tenger északi partvidékén.
Ukrajna: Dnyeper-síkság déli részein él a Donig (Ausländer et al. 1959, Sokolov et al. 1987, Antonets 1997, Koval’skaya et al. 2000, Tatironov, 1960). Északra a S. severtzovi váltja fel (Koval’skaya et al. 2000). Az alfaj Ukrajnában helyenként gyakori, de a Vörös Könyvben szerepel (III. kategória).
Moldova: a faj elterjedéséről, állományairól semmi információ nem áll rendelkezésünkre, helyzete feltehetően kritikus (Prototype Carbon Fund, Moldova Soil Conservation Project 2003)
Oroszország: a Don torkolatának nyugati partja (Koval’skaya et al. 2000)
Lengyelország: egyetlen előfordulási adata ismert, pontos terület-megjelölés nélkül, Festuco-Brometea száraz gyep növénytársulásban (Baraniak et al. 1998). A lengyel Vörös Könyvben szerepel.
S. subtilis subtilis

Oroszország: Volga alsó folyásánál (Koval’skaya et al. 2000)
S. subtilis vaga

Oroszország: Volga felső folyása, Urál menti sztyeppék (Puček 1982).
A S. subtilis az orosz Vörös Könyvben nem szerepel.

S. subtilis trizona

Ausztriában: kipusztultt (Pucek 1999)
Szerbia-Montenegróban a vajdasági élőhelyről az 1980-as években közöltek utoljára adatot (Ham et al. 1983, Petrov 1992, Tvrtkovic & Dzukic, G. 1974). A lelőhelyeket a jugoszláv hatóság védetté nyilvánította az első szöcskeegér egyedek előkerülésekor (Paunovic, M. személyes közlése). Az ’90-es évek háborús eseményei jelentős károkat okoztak a delibláti élőhelyen. Petrov (1992) szerint előfordulhat még a magyar határ szerb oldalán Észak-Bácska és Bánát területén.
Szlovákia: A Bódva-folyó szlovákiai területén régi (szubrecens) maradványait találták bagolyköpetben, a faunakatalógusba nem került be (Stollmann A. személyes közlése).
Románia: Számos külföldi szakirodalom tévesen hivatkozik Méhelyre (1913) és az Orosz E. által 1900-ban Apahidán (Kolozsvár, Erdély) gyűjtött szöcskeegérre. Az egyed neme nőstény, így az nem alkalmas alfaji kérdés eldöntésére. A tanulmányok által a példánynak a S. subtilis trizona alfajba történő sorolása megalapozatlan. Méhely írja is, hogy az apahidai példány más „tájfajtához” tartozhat, mert az erdélyi Mezőség „nem typikus alföld, sőt inkább alacsony fennsík”. Az adatot azóta nem erősítették meg.

2.2.2. Magyarországon

A csíkos szöcskeegér legjelentősebb állománya valószínűleg a Borsodi Mezőségen él.

A Hernád-völgyében (Csobádon) utoljára 1994-ben találták meg bagolyköpetben (Szentgyörgyi et al. 1996), azonban azóta nem kerültek elő itt újabb egyedek, bár korábban többször találták meg bagolyköpetben maradványait (Schmidt, 1971b).
A Kiskunságról (Apaj-puszta) Schmidt (1962) adata az utolsó. A fajmegőrzési programot megalapozó 2003/2004-es vizsgálatok során nem sikerült kimutatnunk a csíkos szöcskeegeret Fülöpszállás, Izsák, Szabadszállás, Orgovány, Kunszentmiklós, Mikla és Kisapaj környéki tanyákon gyűjtött mintákban sem.
A Hortobágyról Endes írt le egy példányt 1990-ben. 1995-ben Palotás figyelte meg (szóbeli közlés). A Hortobágyon, bár bizonyító példánya egyelőre nem került elő, feltételezhető állománya.
A Borsodi Mezőség esetében a 10 éves folyamatos adatgyűjtés eredményeként behatárolható az állomány durvaléptékű elhelyezkedése. Tekintve, hogy az előfordulások a nagyecséri területekről rendszeresek, illetve a peremvidékről (Mezőcsát, Ároktő, Tiszabábolna) szórványosak, feltételezhető, hogy az állomány nagy része a Nagyecséri-legelőre, vagy annak akár csak egy kisebb részére korlátozódik (1. táblázat) (2. ábra).

A peremterületek baglyai feltehetően csak akkor fogyasztanak csíkos szöcskeegeret, ha a fészküktől távolabb eső élőhelyekre is kirepülnek. Más elképzelés szerint egy 1997-98-as jelentős állomány megerősödés, vagy gradáció hatására jelent meg a faj a peremterületeken is (Cserkész et al., 2004). A szöcskeegér a tiszabábolnai régióból csak régi köpetből ismert.

2.3. Életmód

2.3.1. Szaporodás

A csíkos szöcskeegér szaporodását kizárólag terráriumi körülmények között vizsgálták két alkalommal (Chyzer, 1881; Vásárhelyi, 1929). A vemhesség 21 napig tartott és 4 utód született. A többi alfajról tudjuk, hogy a nőstények évente egy vagy kettő almot hoznak világra 26 napi vemhesség után. Egy alom 2 – 8 utódból áll (Pucek 1999).

2.3.2. Táplálkozás

Méhely (1913) az ürbői példányok gyomrában rovartörmelékeket és hernyófoszlányokat talált (Melanargia galathea, Argynnis adippe), de emellett Petényire hivatkozva (Chyzer, 1881) megemlíti, hogy a szöcskeegér a növényi tápláléktól sem idegenkedik.

2.3.3. Élőhely-igény viszonyok és egyéb ökológiai jellemzők

A csíkos szöcskeegér állomány- és élőhelyvédelmi okokból napjainkban elsődlegesen indirekt módszerrel (bagolyköpet, szőrcsapdázás) vizsgálható, ezért a szakirodalmakban közölt élőhely-igény adatokat ismertetjük.

2.4. Veszélyeztető és/vagy korlátozó tényezők.

Nem ismert a faj pontos országos elterjedése, ezért továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy élőhelyei semmisülnek meg, alakulnak át. A borsodi-, valamint a többi védelem alatt álló, feltételezett élőhelyen (Kiskunság, Hortobágy) a szöcskeegér szempontjából nem változtak jelentősen a környezeti állapotok. Állományát természetes hatások szabályozhatják, speciális veszélyeztető tényezőt nem ismerünk. A csíkos szöcskeegér élőhelyeinek gyeptársulásain valamint az ezeket szegélyező szántóföldeken és a településeken használt vegyszerek, a tanyákon használt patkány-, és egérirtó mérgek, stb.) rövid vagy és hosszútávon denzitáscsökkenést, mutációt, állománygyengülést eredményezhetnek. A gyepfoltok tavaszi és/vagy őszi felégetése a populációk feltételezett kis egyedszáma és egymástól való elszigeteltsége miatt egyes állományok teljes kipusztulását eredményezhetik

2.5. Természetvédelmi státusz, a közelmúltban történt természetvédelmi intézkedések

A csíkos szöcskeegér Magyarországon fokozottan védett, a Vörös Könyvben (Rakonczay, ed. 1990): szerepel, mint közvetlenül veszélyeztetett állatfaj.

Nemzetközi szinten a Berni Egyezménynek a II. függelékében került felsorolásra. Az IUCN 2000-es vörös listáján (Hilton-Taylor 2000) a veszélyeztetettség közelébe került fajok kategóriájában (low risk/near threatend) kapott helyet. Az IUCN 2002-es és 2003-as listáin a korábbi, elavult adatok alapján (Amori 1996) ugyanezen kategóriában maradt

A Nemzeti Agrár-Környezetvédelmi Program Érzékeny Természeti Területként tartja nyilván a Borsodi Mezőség 28 000 hektáros részét, és az 1. kategóriába, azaz a kiemelt területek közé sorolta a természetvédelmi támogatások fontossága alapján. Megfogalmazásra kerültek a választható gazdálkodási formák és azok előírásai, valamint a kifizetési összegek.

3. A cselekvési program célja

A program célja, hogy feltérképezze a csíkos szöcskeegér hazai elterjedési viszonyait, az azokat közvetlenül befolyásoló környezetei tényezőket. Hosszútávon biztosítsa a csíkos szöcskeegér populációk fennmaradását, valamint fenntartsa és helyreállítsa a jelenlegi és a korábbi élőhelyeit. A csíkos szöcskeegér csak a teljes gyepi életközösség fenntartásával őrizhető meg.

3.1. A faj – és élőhely megőrzés javasolt módjai

Ismereteink szerinti legjelentősebb élőhelyén 1989-ben létrehozták a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetet, amelynek mai kiterjedése 18 000 ha. A nagyecséri magterületen és annak szegélyén élő populációk élőhelyeit pontosan fel kell térképezni, és azok megóvása illetve összekötése elsőrendű feladat. Ezen a területen kell elkezdeni a faj hosszú távú védelmi tervének megvalósítását.

A Borsodi Mezőség védett területein már rövidtávon fel kell hagyni a kukorica és napraforgó termesztéssel, és a hagyományos, mozaikos szerkezetű gyepgazdálkodást kell előnyben részesíteni.

A korábbi és feltételezett élőhelyein is nagy területű nemzeti park (Hortobágyi Nemzeti Park, Kiskunsági Nemzeti Park) található. E három – bár egymással kapcsolatban nem lévő - terület összességében megfelelő kiterjedésű a faj hosszú távú fenntartásához. Az itt található állományok pontos lokalitásának feltárása képezi az alapját az élőhelyvédelmi tevékenységeknek. Az egymástól elválasztódott, lefűződött állományok élőhelyei között ki kell jelölni és alakítani az ökológiai folyosókat.

Rövid távú feladatok

Megőrzése szempontjából elsődleges a tudományos vizsgálat (faunisztikai, valamint elterjedés-, és populációbiológiai ismeretek bővítését célzó vizsgálatok) jelentős fokozása.

A nagyecséri legelőn kívül a régebbi előfordulási adatokkal rendelkező élőhelyeken is folyamatosan nyomon kell követni (bagolyköpet, szőrcsapda) az esetleges populációk meglétét.

A Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben újabb gyep feltörésére és újabb feltáró út kialakítására nem kerülhet sor. A csak vadászatra használt földutak hosszát jelentősen csökkenteni kell.

A csíkos szöcskeegér által használt gyeptársulásokon a növény- és rágcsálóirtószerek használatát meg kell tiltani. A szántóföldi műveléses túzokvédelmi gazdálkodás vegyszeres növényvédelmét csökkentett mennyiségű gyomirtó és gombaölő szerekkel kell megvalósítani.

A dúvadak számát a vadászati jog gyakorlójának bevonásával a csíkos szöcskeegér élőhelyein, a legminimálisabb szinten kell tartani.

Közép távú feladatok

A Nagyecséri-legelőn, a gyepek közé ékelődő szántókon művelési módot kell változtatni, a búza, napraforgó és kukoricatáblák helyén természetes gyepek visszaalakítása szükséges.

A Nemzeti Parki Igazgatóság vagyonkezelésében lévő bérbe adott területeken a szerződések felülvizsgálata szükséges. A területek a továbbiakban csak úgy adhatóak bérbe, ha a szerződésben a termelési mód is meghatározott, amely túzokvédelmi növénytermesztés, de elsősorban extenzív, legeltető állattartás lehet. Támogatni kell a külterjes állattartás (szarvasmarha, ló, juh) megtartását, bővítését. Meg kell határozni a legeltetés módját, amelynek törekednie kell a táj és a vegetáció mozaikosságának fenntartására és kialakítására. A túllegeltetés kerülendő, foltokban magas füves növényzetet kell hagyni.

Hosszú távú feladat

A magterületen kívül, valamint a jelenleg védelem alatt nem álló területeken az Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) rendszerben történő gazdálkodást kell megvalósítani. Az Érzékeny Természeti Területek rendszerébe illesztett szöcskeegér védelem kifizetési rendszer költségeinek meghatározása, a gazdálkodóknak a kifizetések megkezdése.

Törekedni kell a táj mozaikosságának fenntartására.

Az egymástól elválasztódott, lefűződött állományok élőhelyei közötti folyosókat ki kell alakítani, és az állományokat indirekt módszerekkel (szőrcsapdázás, bagolyköpet vizsgálat) nyomon kell követni.

3.2. Monitorozás és kutatás

Szükséges a szöcskeegér élőhelyének behatárolása nagyléptékű térbeli skálán a Borsodi Mezőségen és a korábbi élőhelyeken az ottani állományok meglétének vizsgálatára.

A nagyecséri és a Hernád menti élőhelyeken (Vilmány, Felsődobsza, Csobád, Hernádszentandrás) folytatni kell az elevenfogó csapdázásokat és a szőrcsapdázást.

E tevékenységet május és október között, élőhelyenként legalább havi gyakorisággal, 5 nap (4 éjszaka) kell végezni.

A csapdázás eszközei: fa, műanyag és alumínium alapanyagú dobozcsapdák. A módszerek mindegyike élvefogó, a gyakori ellenőrzéssel a jelentősebb elhullás elkerülhető.

A nagyecséri élőhelyen a természetes gyeptársulások (legelő, kaszáló) kivételével, kísérleti jelleggel, a földbeásott vödörcsapdákkal illetve csőcsapdákkal történő befogási próbálkozásokat is folytatni kell 2006-ig. Ennek eredménytelensége esetén élőhely- és állományvédelmi okokból (cickányok!) be kell szüntetni. A rendszeresen szántott területeken szintén kísérleti jelleggel lehet alkalmazni a Ham-féle árkolást (Ham, et al. 1983) 2006-ig.

Az ujjperc-eltávolításos jelölés alkalmazása a szöcskeegér kutatás során tilos. Rendszeres szöcskeegér fogás esetén más jelölési technikát kell keresni.

A további vizsgálatok során szükséges meghatározni a választott és az elkerült élőhely-elemeket (gyeptípus, bokrosodás, borítottság, pocoklyukak, stb.), a területkezelési terveket ennek megfelelően kell átdolgozni.

Fel kell deríteni a populációk szerkezetét, fel kell térképezni ezek térbeli struktúráit. A megőrzési program során megvalósított tevékenységek állományra gyakorolt hatását folyamatosan monitorozni kell.

A borsodi populáció indirekt módszerre épülő monitorozását (bagolyköpet vizsgálatok) 3 központi lelőhelyen, havi rendszerességű mintavétellel folytatni kell.

Kísérletet kell tenni a csíkos szöcskeegér kiskunsági, valamint hortobágyi előfordulásának (Nyírő, Mezőcsát, Sós-tó, Püspökladány, Görbeháza) bizonyítására. Ehhez bagolyköpetek havi rendszerességű gyűjtése és elemzése szükséges a gyepterületek környékén található épületpadlásokról, valamint a területen költő erdei fülesbaglyok fészkei alól.

Az 1990 utáni előfordulási adattal rendelkező élőhelyek (Püspökladány, Gelej, Csobád, Tiszabábolna, Mezőnagymihály, Görbeháza, Mezőcsát, Ároktő, Borsodivánka) szőr- és élvefogó csapdázásos felmérése, negyedévi gyakorisággal szintén szükséges.

Feltételezett, hogy a csíkos szöcskeegér előfordulása foltszerű a borsodi élőhelyen.

Hosszú távon szükséges vizsgálni az ezeket összekötő potenciális ökológiai folyosók típusait, azok területi megvalósítási lehetőségeit.

Molekuláris analízis (DNS vizsgálat) segítségével meg kell határozni a csíkos szöcskeegér magyarországi állományainak rendszertani helyét. Szintén tisztázni kell az egyes populációk (pl. a vajdasági állományok (Petrov, 1992) közötti rokonsági fokokat, genetikai távolságot.

Jelenlegi ismereteink szerint pozitív összefüggés mutatkozik a külterjesen tartott legelőállatok (szarvasmarha) száma és a szöcskeegér előfordulások gyakorisága között (Cserkész et al. 2004). A Borsodi Mezőség központi, nagyecséri részén vizsgálni kell a legeltető állattartással rendelkező és a felhagyott, erősen szukcesszálódó gyeptársulások csíkos szöcskeegér állományainak nagyságát, élőhely választási sajátosságait.

3.3. Környezeti nevelés és képzés, kommunikáció

Elsősorban a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének köszönhetően, a Borsodi Mezőségen a szöcskeegér széles körben ismert. A helyi gazdálkodókkal, az egyes potenciális élőhelyek tulajdonosaival való további jó kapcsolat fenntartása érdekében előadásokat, tájékoztatókat kell tartani.

A csíkos szöcskeegér leírását, környezeti igényeit, illetve természeti értékét is jellemző kiadványokat (füzet, plakát, stb.) megjelentetni és helyi valamint országos szinten is terjeszteni.

Köszönetnyilvánítás

Köszönet illeti mindazokat, akik hozzájárultak a csíkos szöcskeegér kutatásához, védelméhez: Demeter Iván, Farkas Szabolcs, Gubányi András, Haraszthy László, Horváth Győző, Ilonczai Zoltán, Kis János, Práger Anna, Schmidt Egon, Seres Nándor, Szalóky Zoltán, Szentgyörgyi Péter, valamint a BNPI és a MME Bükki Helyi Csoport. Külön köszönet Estók Péternek és Szitta Tamásnak.

Szem előtt kell tartani, hogy egyelőre a Csíkos Szöcskeegér Fajmegőrzési Program részleges és nem elégséges - egyetlen állomány relatív rövid idejű és indirekt módszerekkel végzett kutatásból származó - ismereteken nyugszik. A populációk feltételezhető sérülékenysége miatt a természetes élőhelyen végzett kutatásokat a terület érintetlenségének fenntartásával kell végezni, a legkisebb beavatkozásra, zavarásra törekedni.



Forrás URL:
http://beke.org.hu/hu/sicista